Bokura no ai no kanade

Egy zeneiskolában játszódik a történet. Maki (Watari Kouki), a lusta diák felfigyel a csendes, magának való Ruikura (Uchiyama Masato), aki mellesleg elképesztően jól zongorázik. Mivel Maki a bukás szélén áll zongorából, megkéri Ruikut, hogy tanítsa őt. Persze nem csak a zongorázás érdekli, Ruiku is tetszik neki, amit bonyolít, hogy Maki már régóta legjobb barátjával, Raikával kavar. És persze még ott a perverz tanár is. Hogy mi lesz ebből…

Szerintem ez az első eset, mikor egy ismertető összehozása ennyire kifog rajtam. Az a baj, hogy ez egy olyan film, amihez szerintem nem lehet jó kedvcsinálót írni. Nem elriasztásként mondom, de a sztorija kicsit vontatottnak, és erőltetettnek is tűnik, bár szerintem ez csak a látszat. Én úgy érzem, remekül megfelel a történetvezetés a címnek, és a zenének egyaránt. Olyan, mint egy furcsán megkomponált zenei mű, néha vannak lassabb, kitartottabb részek, néha pedig felgyorsulnak a dolgok. Ez jellemző az egész filmre. És néhány jelenet kidolgozottságánál megemeltem a kalapom.

Mivel nekem alapból tetszenek az elvont művek, ahol a csend is nagy szerepet játszik, már elsőre megtetszett a film. Tényleg nem kell húdenagy sztorira számítani, és kasszasikernek sem nevezném, de aranyos. Nem tudok mást mondani rá, aranyos. Mindenképpen érdemes megnézni. Nekem leginkább a Ruikut alakító színész játéka tetszett. A zene pedig nagyon szép.

Az LJ egy bitch. Folyton lenyúlja a kész bejegyzést. Én meg hajtépek. De akkor is én nyerek. Mert pont.
Egy Malice Mizer fordítást hoztam most. Mert imádom a Malice Mizert. Azt hiszem, rajtam kívül még egy embert ismerek, aki szereti. Már annak is örülök, ha valaki ismeri egyáltalán a nevüket. Bár olyankor is csak fejvakarás, és jah! Gackt meg Mana! Ja. Gackt meg Mana. Meg Malice Mizer, mert nem ebből a két emberből állt, bár az ő tehetségük előtt is abszolúte meghajlok. A magyar fandom meg már annak is örülök, ha a Gazette és az Alice Nine mellett ismer még 2-3 bandát.
Szóval Malice Mizer. Rég volt, igaz se volt. De... igazán jó volt. Gackt meg továbbra is tartom, hogy ekkor volt félisten, aztán lett... Gackt. XD Nem mintha ezzel lehúzni akarnám. Csak... a Malice-nek varázsa volt. Nem egyszerű kosztümös banda voltak. Színházat játszottak, remek zenével, szép szövegekkel. Nem, igazából nem tudom leírni őket pontosan. Malice Mizer. *hülye fangirl*
Aki kíváncsi a klipre (nagyon szomorú és megrázó, de gyönyörű), az megtalálja a Sekai Fansub oldalán a feliratozott PV-t. És aki egy igazán érdekes és csodálatos koncertrészletet akar látni ezen kívül, az letölti a live verziót is. Mert... mert varázslatos.
Jó, offoltam magam.... XD

Malice Mizer - Le Ciel


Egy lágy dallam által életre hívott
Patakzó fehér könnyek tovalebbennek a széllel
Kettéhasítják az időt

Csak nézel engem bűntelen szemeiddel
Melyekben tükröződik az örökkévalóság
Apró ujjaiddal lesimítod elfelejtett lényem legördülő könnyeit

Tökéletesen tiszta hangod nem ereszt el…
Pedig nincs rá mód, hogy maradjak…

Ah, a patakzó könnyek az elválás szavai…

Kérdés nélkül, mellkasomra teszed a kezed és mosolyogsz

Csókot nyomok arcodra… sosem felejtelek el
Míg vissza nem térek az égbe, szorosan öleljük egymást

Tökéletesen tiszta hangod nem ereszt el…
Úgy ölelj, mintha sosem tűnnék el
Mintha sosem tűnnék el…